Cassidy Susanne Shelling
olykor maga a túlélés egy halálos ítélet.
Candice King vámpír 23 év újszülött
the devil is in the details

❖ Becenév:
Cassie, Cass, Susie, Anne
❖ Születési hely, idõ:
New York, 1993. október 13.
❖ Családi állapot:
Egyedülálló
❖ Szexuális beállítottság:
Heteroszexuális
❖ Foglalkozás:
Diák - legalábbis az voltam. Vámpírként meg... csak egy túlélő, jobbuk esetben. Már ha ez foglalkozásnak minősül.
❖ Ismertetõ jel:
A szőke, göndör haja.
❖ Átváltozás:
Az ex-barátomm Caleb változtatott át, akiről nem is tudtam, hogy vámpír. (És igazából nem is nevezném együtt járásnak, ami köztünk volt...) De nem csak az ő keze volt a dologban. Az egyik "barátnőm", Sophie kérte meg rá, hogy öljön meg, azonban azt nem tudta, hogy Caleb adott a véréből, így vámpírként magamhoz fogok térni.
❖ Rang:
Újszülött vámpír vagyok, akinek fogalma sincs arról, miként nem fog megölni lépten-nyomon embereket.
❖ Család:
Apukám régen elhagyta a családot, anyukámmal pedig együtt élünk, de elég rossz a kapcsolatunk. Azaz, nem igazán foglalkozom azzal, amit mond, pedig tudom, hogy jót akar. Mégis valahol azt érzem, hogy csak vissza akar húzni és nem akarja, hogy megéljem a fiatalságom. Valamint van egy bátyám, aki néhány éve úgy gondolta, a saját útjára lép. Azóta nem is hallottam felőle.
look deeply into my eyes

5 pozitív tulajdonság
kedves, gondoskodó, határozott, melegszívű, optimista
5 negatív tulajdonság
irányításmániás, érzékeny, ügyetlen, elkényeztetett, kicst öntelt
5 dolog, amit szeretsz
bulik, szórakozás, ivászat, barátnők, szexi pasik
5 dolog, amit nem szeretsz
ha nem az van, amit én akarok,
ha irányítani akarnak, a szűk ruhákat, az idegesítő embereket és a pókokat
Legnagyobb félelmed
hogy úgy halok meg, hogy nem éltem igazán --ja, már meghaltam...
Legnagyobb vágyad
megtalálni az Igazit
Legnagyobb gyengeséged
könnyen megbízok másokban, épp ezért történhetett meg az, hogy megöltek
Legnagyobb titkod
az, hogy vámpír vagyok (anyu még nem tud róla... nem is kellene, hogy megtudja)
Rejtett tehetséged
jó a szervezőképességem, imádok másoknak segíteni elrendezni a dolgaikat
Fõ fegyvered
a vámpírfog annak számít?
Hobbi
szórakozás, bulik... és fiúk
Kedvenc étel
vér...?
Kedvenc ital
uhm... vér?
Kutya vagy Macska
macska
Allergia
nincs
Bal vagy jobbkezes
bal
Fura/Idegesítõ szokás
irányítani akarok mindent és mindenkit - még ha ez nem is sikerül...
Szervezett vagy rumlis
szervezett, mindenképp
Dohány, alkohol, drog
csak az alkohol játszik nálam, a másik kettő nem... habár a cigit egyszer kipróbáltam és nem volt rossz
you can see the war inside



Augusztus 2.
Kedves naplóm!

A dolgok egész jól állnak. Az utóbbi hetekben sokszor jártam el szórakozni Claire és Sophie társaságában. Még mindig úgy érzem, ők állnak hozzám a legközelebb, bár Sophie mostanság furcsán viselkedik. Elzárkózott a kis társaságunktól és ritkán tart velünk. Lehet, titkol valamit. Mondjuk nem lennék meglepve, ha megint valami pasi ügye lenne, amiről nem akarja, hogy tudjunk. Pedig őszintén mondom, nem csapnám le a kezéről.
Az egyik buliban, ahol voltunk, megismerkedtem egy titokzatos sráccal. Tipikus rosszfiú kinézete van, de azt hiszem, pont ez az, ami vonz benne. Egész éjjel táncoltunk, egyszerűen mesés volt! De mielőtt hajnalodott volna, elköszönt és lelépett. Pedig abban reménykedtem, hogy elvisz valahova reggelizni és folytatódik a mi kis… hm, románcunk. De nem adom fel, biztos vagyok benne, hogy még látni fogom őt! És akkor… megszerzem. Ki tudna nekem ellen állni?

Augusztus 7.
Kedves naplóm!

Csúnyán összevesztünk anyuval. Kiakadt, amiért minden este elmentem bulizni. Nem értette meg, hogy egyszerűen muszáj! Mert csak ott láthatom Őt. Igen, a napokban nem írtam, de a helyzet az, hogy elég közel kerültünk egymáshoz Calebbel. Igen, ő az a titokzatos rosszfiú. Ellenállhatatlan! A barna szemei, az éjfekete haja, a helyes arca… a hangjáról ne is beszéljünk. Imádom. Lehetséges valakibe ennyi idő alatt beleszeretni? Claire azt mondta, szerinte nem. De én nem tudtam egyből rávágni, hogy igaza van.
Anyura visszatérve, remélem, megbékél majd. Bár azt nem ígérhetem, hogy itthon maradok és remete életet élek, vagy elmegyek apácának. Nem. Ilyet ne várjon tőlem. Fiatal vagyok, most kell buliznom és élnem, nem? Majd 50 évesen már otthon fogok kötögetni a millió kismacska mellett. Na meg, remélhetőleg Caleb társaságában.

Augusztus 16.
Kedves naplóm!

Caleb egész furcsa. Eddig is gondolkodtam rajta, vajon miért nem akar napközben találkozni, de ma, amikor újra rákérdeztem, rám förmedt. Sőt, a falhoz vágott mérgében. Fájt, de elég pia volt bennem ahhoz, hogy csak a töredékét érezzem annak. Az érzékeim tompák voltak, de a dühét nem volt nehéz meglátni. A tekintete, amivel rám nézett… azt hiszem… nem volt emberi. Azokban a pillanatokban, amíg a falhoz szorított, azt hittem… nos… majdnem azt írtam, „meghalok”. Vicces. Tudom, hogy képtelen lenne bántani engem.

Meghaltam. Caleb végzett velem, de előtte megitatott a vérével. Fogalmam sem volt, miért és egyszerűen undorító volt az a fémes íz a számban. El akartam lökni magamtól, de nem sikerült. Claire rohant a segítségemre, de mielőtt odaért volna, Caleb megölt. A nyakamat törte ki és én tehetetlenül hullottam a karjaiba. Azt hiszem, oda… de lehet, a földre. Nem emlékszem, hisz halott voltam.

Valami furcsa ízt éreztem a számban. Mintha homok lenne… próbáltam megmozdulni, de nem sikerült. Minden olyan nyirkos volt és annyira sötét. Nem láttam semmit. Azt hittem, megfulladok, de végül nem éreztem semmi ilyesmit. Szabadulni akartam. Mocorogni kezdtem. Nehéz volt, hisz nem volt egy centiméter helyem sem. Sőt. Az ösztöneimre hagyatkoztam. Közben hallottam valamit. Mintha Claire lett volna. Nem… mégsem. Vagy ő? Nem, ez Sophie! Arról beszélt, hogy mennyire utál engem, amiért mindig mindenkit megkapok. Aztán hallottam Caleb hangját, aki csak nevetve közölte vele, hogy most már ne aggódjon emiatt. Hisz halott vagyok.
Nem értettem. Ha halott lennék, hogy hallanám őket? Ez valami álom? Próbáltam újra mocorogni. Aztán az ujjaimat kezdtem mozgatni. Homok. Homokot éreztem… Aztán összeállít a kép. El voltam temetve.
Kétségbeestem, de valamiért az ösztöneim azt súgták, másszak… azaz, ássak. Hosszú percek, sőt, lehet órák teltek bele, hogy kiássam magam. Először a kezemmel értem el a felszínt, aztán szép lassan kiszabadultam. Koszosan, sarasan dugtam ki a fejem a földből. A hangok egyszerre elhaltak, amiket egész eddig hallottam. Sophie rám meredt, nem hitt a szemének. Tátogott, mint egy hal. Aztán azt mondta, nem hiszi el, hogy túléltem. Sőt mi több, nem értette, miért vagyok itt. Miért élek. Caleb elvigyorodott és közelebb hajolt hozzá.
- Kettőnk közül csak te akartad a halálát. Én viszont… örök élettel ajándékoztam meg.– Suttogta a lánynak, aki erre elfehéredett. Én meg csak pislogtam, igyekeztem összerakni a képet. Közben kimásztam a földből és ledőltem. Felhúztam a lábaimat és így pislogtam el Caleb felé, aki egyszer csak mellettem termett és leguggolt hozzám. Az arcomhoz akart érni, de én hevesen félrelöktem a kezét, majd hátráltam. Nos, ez abból állt, hogy nem csak három centit mozdultam el, hanem egy jó métert. Nem is értettem, hogyan csináltam. Nyeltem egyet.
- N-ne érj hozzám. Megöltél… - Magyaráztam neki szaggatottan.
- Mégis itt vagy. – Vont vállat, majd felegyenesedett. – Vámpír lettél, noha még nem biztos, hogy életben maradsz. Ehhez vért kell innod. Nézd. – Elkapta Sophie csuklóját, aki összezavarodva bámult még mindig rám. Caleb odarántotta magához, majd felsértette a csuklójánál a bőrt. A vér szivárogni kezdett belőle, én pedig a szám elé kaptam a kezem.
- Nem fogok inni belőle! – Tiltakoztam. Eleve… vámpír? Mi a pokol? Vámpírok nem léteznek, nem… nem akartam elhinni. Caleb nem sok beleszólást hagyott nekem. Valamennyi vért a kezébe folyatott Sophie csuklójából, majd ott termett előttem és erőszakkal nyomtam a számhoz. A vér ízét hamar megéreztem, így le is nyeltem, miközben kétségbeesve néztem fel rá. A kezére, csuklójára szorítottam, miközben értetlenül bámultam rá. Aztán végre valahára elvette a számtól a kezét.
- Miért csináltad?! – Emeltem meg a hangom, miközben felálltam és odaléptem hozzá. A mellkasánál löktem egy nagyobbat rajta. A válaszát azonban már nem vártam meg és Sophie sem érdekelt. Mindkettejükben csalódtam, bár hogy kiben nagyobbat, az még számomra is rejtély volt.

Augusztus 28.
Kedves naplóm!

Vámpír lettem. Napok teltek el, mióta legutoljára írtam neked és nem is tudom, hol kezdjem a mesélést. Nem tudom, van-e értelme beszélnem róla. Sophie elárult. Mondhatjuk, hogy miatta haltam meg. Azonban Caleb „húzta meg a ravaszt”. Viszont ő úgy intézte, hogy kapjak még egy esélyt az életre. Azonban miféle élet az, amiben halott vagy? Nem tudom, mihez kezdjek. Nem tudom, hogyan kell egy vámpírnak viselkednie. Calebet elkergettem magam mellől, akárhányszor jött. Jó, csak kétszer próbálkozott. De többször nem. Azóta nem egy lánnyal láttam, szóval gondolom, ő már rég túl tette magát rajtam. Sophiet viszont… egyszer sem láttam azóta. De ha a szemem elé kerülne, abban nem lenne semmi köszönet. Szóval, mi a legújabb hírem?
Az, hogy meghaltam.
dust and shadows



caleb xy
michael malarkey ❖ vámpír

Te vagy, aki átváltozatott engem. Eleinte sokszor lógtunk együtt, leginkább egy szórakozóhelyen és - szerintem, elég közel kerültünk egymáshoz. Sokszor ingerlékeny voltál, mikor arra kérdeztem rá, hogy napközben nincs-e kedved találkozni. Végül egy ilyen alkalommal megitattál a véreddel és megöltél, azaz átváltoztattál.
Te és Sophie valami különös kapcsolatban álltok, ugyanis ő kért meg rá, hogy ölj meg engem, azonban te nem a tényleges megölésemet választottad. Mi van köztetek? És miért nem öltél meg? Igaz, nem tudhattad, átváltozok-e, de mégis megadtad az esélyt rá. Kétszer már elküldtelek, miután átváltoztam, nem tudom, harmadik alkalommal is kopogtatsz-e az ajtómon. Kellek neked valamire? Vagy megszerettél és ezért adtál esélyt az életben maradásra?

//A PB alkudható, a név is, ha nagyon nem tetszik az illetőnek. Szeretném, ha megérkeznél,
hisz te vagy a teremtőm! *-* Szerelmi szálat nem ígérek,mert habár tetszettél és kavartunk néhány napig, hétig, nem megyek olyan értelemben vissza hozzád. Inkább csak meg akarom érteni, mi okod volt átváltoztatni. Érdekelnek a céljaid... és a kapcsolatod Sophieval. Lehet, többet rejt, mint azt én gondolom...? Ha megérkeztél, dobj meg egy pm-mel! //
amennyinek akarod ❖ szabad


sophie xy
sasha pieterse ❖ mondén/vérfarkas

A barátnőmnek hittelek. Sőt, az egyik legjobbnak, Claire mellett. De te igazából mindig is féltékeny voltál rám. Arra, hogy én mindig megkaptam, amit akartam. Legyen szó fiúkról vagy bármi másról, az enyém volt. Nem direkt, de néha lecsaptam a kezedről egy-két fiút is. Valószínűleg nehezteltél is miatta, de valahogy a közelemben mindig aranyos és kedves voltál. Épp ezért volt tőrdöfés a hátamba, mikor kiderült,
Te akartad a halálomat. Nem tudom, miért. A féltékenységed vezetett idáig? Mi az igazi bajod velem? És mi közöd van Calebhez? Úgy tűnt, közeli viszonyban vagytok, de nem akartam rákérdezni erre. Örültem, hogy egyáltalán ki tudtam magam ásni a föld alól... nem volt időm rátok.

//Nagyjából ennyi lenne. A fajt nem szabnám meg, szerintem a mondén vagy vérfarkas közül lenne érdemes választani, vagy esetleg boszorkánymester is lehetsz. A lényeg, hogy barátnők voltunk, de most ellenségek és ha összefutunk, ki tudja, hogyan akarsz majd az életemre törni...
Ha megérkezel, írj egy pm-et és ötletelhetünk, mi is az oka a nagy utálatodnak. Vagy ha konkrét tervvel állsz elő, nekem úgyis megfelel. A PB-t én nem váltanám le, de a név módosítható, ha gondolod. Várlak! //
23-24 ❖ szabad


claire xy
crystal reed ❖ mondén

Azt hiszem, nekem már csak te maradtál. Te vagy az egyetlen és igaz barátnőm, akit már kicsi korom óta ismerek. Rengeteg dolgot megéltünk együtt, sok közös emlékünk van és tényleg, jóban-rosszban mindig velem voltál. Még féltékeny sem voltál rám soha. Kedves, eszes lány vagy, aki megáll a saját lábán.
Egyelőre értetlenül állsz a történtek előtt, ugyanis egy ideje nem láttál. Nem tudsz arról sem,
hogy meghaltam, majd visszatértem a halálból... vámpírként. Nem tudsz arról sem, hogy Sophie,
a mi drága barátnőnk mennyire nem is barát. Hanem egy ellenség. De az is lehet, hogy téged is tőrbe akar csalni, így azt ajánlom, vigyázz vele!

//Sokmindent nem szabnék meg, tulajdonképpen a név és a PB is változtatható. A lényeg, hogy egy közeli barátra van szükségem, akivel megoszthatom életem újabb darabkáit és aki továbbra is mellettem lesz jóban és rosszban egyaránt. Nem túl érdekes plot, de ha megérkezel, kitalálhatunk valami izgalmasabbat, ami megspékeljük a történeted. Várlak, gyere hamar! //
23-24 ❖ szabad


keresztnév Shelling
gaspard ulliel ❖ boszorkánymester

A bátyám vagy, akit közel 10 éve nem láttam. Nem tudok róla semmit, az emlékeim is kezdenek halványulni rólad. Azt tudom, hogy imádtam veled lenni és mindig a nyakadon lógtam. Aztán egy nap... amikor betöltötted a 18-at, úgy döntöttél, hogy a saját utadat akarod járni.
Fogalmam sincs róla, hogy te csak a féltestvérem vagy. Ugyanis a te apád egy démon, így te boszorkánymesternek születtél. Amikor az erőd elkezdett kiteljesedni, hamar érdekelni kezdett a dolog és mindenképp utána akartál járni. Nem tudok róla, de anyával eléggé összebalhéztál egyszer, hogy miért nem avatott be egy ilyen fontos dologba, abba, hogy te mi is vagy. És tulajdonképpen ezért döntöttél a költözés mellett, hogy többet anyu ne tudjon téged félrevezetni vagy... ilyen fontos dolgokban hazudni neked. Még én sem érdekeltek, a kishúgod - talán azért, mert nem vagyok az igazi húgod. Talán rám is haragszol, nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogyha újra megjelennél az életemben, én lennék a legboldogabb ember a földön!

//Az, hogy mit is akarsz az erőddel, vagy mik a céljaid, nem szabnám meg. Ha van kedved egy vámpír húgihoz, akkor regisztrálj be és várlak szeretettel! A PB nem módosítható, a név viszont teljes mértékben rád van bízva. Gyere hamar! //
28-29 ❖ szabad